A lilaakác (Wisteria sinensis) egy dísznövényként is igen népszerű, mely gyönyörű lila virágai miatt kedvelt, és egy igazi csemege a kertészek számára. A lilaakác nagyon hatásos lehet a kerti híd, pergola, vagy akár a fák közötti árnyékolás kialakításában.
A lilaakác kompakt mérete miatt könnyen beilleszthető a kertbe, és a vadon termő változatoknál is rendkívül jól nevelhető, igénytelen növény. A lilaakác virágzása valószínűleg az egyik legszebb élmény, amit kertünkben tapasztalhatunk.
A lilaakác (Wisteria sinensis) jellemzése, rendszertani besorolása
A lilaakác (Wisteria sinensis) egy kúszó növény, amely gyakran használják kerítések, oszlopok és pergolák díszítésére. A növény rendszertanilag a Fabales rendbe és a Fabaceae családjába tartozik.
A lilaakác levelei párban állnak, oválisak, és akár 20 cm hosszúak is lehetnek. A virágai lila, rózsaszín, vagy fehér színűek és április és május között nyílnak. A virágok nagyon dúsak és általában 10-20 cm hosszúak. A növény általában 2-3 méter magas és 3-4 méter széles.
Egyéb magyar nevei: kínai lilaakác, kúszóakác vagy kékakác.
A lilaakác (Wisteria sinensis) származása, előhelye
A lilaakác (Wisteria sinensis) Kína és Japán természetes előfordulási helye. A növény számos változata van, és az ókori Kínában és Japánban kultiválták, mint dísznövényt.
A lilaakác egyébként is nagyon népszerű volt a kertészek és a dísznövények kedvelői körében, és így terjedt el az egész világon, Amerikában, Európában és Ausztráliában is.
Ültetése, szaporítása, gondozása
A lilaakác ültetése legjobb ősszel vagy tavasszal történni, mikor a növény inaktív állapotban van. A megfelelő helyen való ültetés kulcsfontosságú a növény sikeres fejlődéséhez. A lilaakác igényli a napfényt, de a nagyon meleg helyeket kerülni kell. A talajnak jó vízáteresztő képességgel és közepesen mélynek kell lennie.
A növény szaporítása magról és osztórózsáról is lehetséges. A magról való szaporítás időigényes és nehézkes, míg az osztórózsával való szaporítás egyszerűbb és gyorsabb.
A lilaakác gondozása nem igényel sok erőfeszítést, de fontos, hogy a növényt rendszeresen öntözzük és talaját tápanyaggal lássuk el. A lilaakác nagyon gyorsan nő, ezért rendszeresen vissza kell vágni, hogy megakadályozzuk a túlnövekedését és javítsuk a virágzás minőségét. A lilaakác érzékeny a túl sok talajnedvességre, ezért fontos, hogy a talajjal megfelelően bánjunk, és ne öntözzük túl gyakran.
A lilaakác begyűjtése, tárolása
A lilaakác magjainak begyűjtése legjobban a növény virágzás után történik, amikor a maghéjak teljesen érettnek bizonyulnak. A magokat óvatosan kell leszedni a virágokról, és megtisztítani őket a szárított virág maradványaiktól. A magokat száraz, sötét helyen kell tárolni, hogy megőrizzük a magok életképességét.
Az osztórózsával való szaporítás során a növényt általában tavasszal vagy ősszel kell elosztani. Az elosztás során a növényt óvatosan ki kell ásni és a gyökereit választani. A növényt új helyre kell ültetni és rendszeresen öntözni, hogy segítsük a gyors talajba való beágyazódását.
Az elültetett növényeket rendszeresen nyomon kell követni, hogy ellenőrizzük, hogy megfelelően fejlődnek-e. Ha szükséges, tápanyagot és vizet kell adni nekik, hogy segítsük őket a gyors növekedésben.
A lilaakác (Wisteria sinensis) felhasználása
A lilaakác virágait és levelét is felhasználják gyógyászati célokra. A virágokat általában szárítva használják fel, mivel a nedvességtartalmuk miatt a friss virágok gyorsan romlanak.
A szárított virágokat általában infúziók, decoctions, vagy kapszulák formájában használják. A virágokat általában gyulladáscsökkentő, lázcsillapító, és vizelethajtó hatásúaknak tartják. A levelét is használják, de ritkábban, mint a virágokat.
A lilaakácot széles körben használják dísznövényként, általában kerítések, oszlopok, pergolák díszítésére. A növény nagyon dekoratív, és a virágai nagyon színesek és dúsak, ezért nagyon népszerűek a kertészek körében.
A lilaakác teleltetése
A lilaakác (Wisteria sinensis) fagytűrő, de a nagyon hideg időjárás negatívan befolyásolhatja a virágzását. Minél hűvösebb az idő, annál kevésbé fog virágozni. A lilaakác teleltetése a fagymentes helyen ajánlott.
A lilaakác számára a legjobb teleltetési hely egy fedett, árnyékos, szellős terület, ahol a talaj nem fagyni fog. A talajt is jó ha lefedjük földdel, hogy melegen tartsuk. A növényt is lehet burkolni, pl. fóliával, ami védi a fagy ellen.
A lilaakácot, ha lehetséges, úgy teleltetni, hogy a gyökerei ne érintkezzenek a faggyal. A gyökereket is lehet burkolni földdel, hogy melegen tartsuk.
Azt is fontos tudni, hogy a lilaakácot, amig télen nagyon kevés öntözést és tápanyagot kap, jobban fogja viselni a hideg időjárást. A növény túlzott öntözése és tápanyag-utánpótlása a fagyos időjárásban károsíthatja a gyökereit és elérheti, hogy a növény nem tudja átvészelni a telet.
Azt is fontos tudni, hogy a lilaakác hajtásai fagytűrők, de a fiatal hajtásokat és a virágokat érdemes télen védeni a fagy ellen. A fiatal hajtásokat és a virágokat lehet burkolni, pl. fóliával, ami védi a fagy ellen.
Összefoglalva, a lilaakác teleltetése során fontos a fagytól való védelem, és a növénynek a lehető legkevesebb öntözést és tápanyagot kell adni. Ha a növényt megfelelően teleltetjük, akkor jövőre szép virágzást érhetünk el.
A lilaakác betegségei, kártevői
A lilaakác (Wisteria sinensis) egy jól adaptálódó, erős növény, de mint minden növény, a lilaakác is kitett a különböző betegségeknek és kártevőknek.
A leggyakoribb betegségek a lilaakácnál:
- A peronoszpóra: ez egy gombabetegség, amely a leveleken és a hajtásokon jelenik meg, és fehér pórusokat okoz a növény felületén. A beteg növényeket el kell távolítani és a környezetet is megtisztítani a gombaspóráktól.
- A fuzárium: ez egy gombabetegség, amely a gyökereket és a földrészt érinti, és a növény szárazságtűrő képességét csökkenti. A beteg növényeket el kell távolítani és a talajt is megtisztítani a gombaspóráktól.
- A szürkepenész: ez egy gombabetegség, amely a növény felületén fehér penészként jelenik meg. A beteg növényeket el kell távolítani és a környezetet is megtisztítani a gombaspóráktól.
A leggyakoribb kártevők a lilaakácnál:
- A levéltetvek: ezek a kártevők a leveleket táplálkozási célokra használják, és a növényet gyengítik. A levéltetveket manuálisan el kell távolítani, vagy szert használni a levéltetvek ellen.
- A rovarok: mint pl. a levéltetvek, a rovarok is a növény leveleit fogyasztják, és a növényet gyengítik. A rovarokat manuálisan el kell távolítani, vagy szert használni a rovarok ellen.
Azt is érdemes tudni, hogy a lilaakác érzékeny a túlzott öntözésre és túlzott tápanyag-utánpótlásra, ami kedvez a betegségek és kártevők szaporodásának. A lilaakác megfelelő gondozása, például a megfelelő talaj és öntözés, valamint a rendszeres növényvédelem segíthet abban, hogy a növény egészséges maradjon és ellenállóbb legyen a betegségekkel és kártevőkkel szemben.
Élettani hatása a szervezetre
A lilaakác (Wisteria sinensis) néhány része, például a virágai, a levelei és a magjai, tradicionálisan használtak orvosi célokra Kínában és Japánban. A lilaakác kivonatai és készítményei általában a következő javallatokra használhatók:
- Fájdalomcsillapítás
- Vérnyomáscsökkentés
- Vizelethajtás
- Emésztési problémák
Azonban, azt érdemes tudni, hogy a lilaakác néhány része mérgező lehet, és a növény használatával kapcsolatban hiányoznak az adatok a biztonságosságáról és hatásosságáról. A lilaakác magjai például mérgezőek, és nem szabad belőlük fogyasztani. A lilaakác virágai és levelei is mérgezőek lehetnek nagy mennyiségben, és csak orvosi felügyelet mellett használhatóak.
Emiatt, amennyiben szeretnénk használni a lilaakácot gyógyászati célokra, azt csak orvosunkkal való konzultációt követően tegyük, és csak ajánlott adagokban.
Ezekben a témákban olvashatsz a kezdő kertésznél:
- Díszkert
- Fűszer és gyógynövények
- Gyümölcs
- Kertépítés
- Kerti ötletek
- Kerti virágok
- Kerttervezés
- Konyhakert
- Szobanövény
- Zöldség
Gyógynövényinfó
