A rebarbara (Rheum) ültetése, termesztése, gondozása

A rebarbara (Rheum) származása, története

A rebarbara, vagyis a Rheum, egy olyan növényfaj, amelyet évszázadok óta termesztenek és fogyasztanak szerte a világon. Annak ellenére, hogy a rebarbara Európából származik, hosszú és érdekes története van, amely végigkíséri az emberiség fejlődését és kulturális változásait.

A rebarbara eredete több ezer évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor is Ázsiában, elsősorban Kínában és Mongóliában fedezték fel. Az ősi kínaiak a gyógyászati tulajdonságait már korán felismerték, és gyakran használták a tradicionális kínai orvoslásban. A rebarbarát azonban nemcsak orvosi célokra, hanem kulináris élvezetekre is használták. A növény vastag, zöld levelei és piros, savanykás ízű szára volt a legértékesebb része.

A középkorban a rebarbara népszerűvé vált Európában, ahol a kolostorkertekben és kertekben termesztették. A rebarbara szára és levelei hasznosnak bizonyultak az emésztési problémák enyhítésében, és a növényt étvágyjavítóként és hashajtóként alkalmazták.

A rebarbara népszerűsége tovább nőtt a 18. században, amikor a növény eljutott Amerikába is. Az új világban a rebarbara termesztése és fogyasztása gyorsan terjedt, és számos ételreceptben felbukkant. Az amerikai konyhában a rebarbarát gyakran felhasználták sütik, piték és lekvárok készítéséhez.

Az idők során a rebarbara elnyerte a helyét a modern konyhákban is. Az édességektől az éttermi ételekig sokféle módon felhasználják. A savanykás íze és különleges textúrája miatt a rebarbara ideális hozzávaló desszertekhez, például süteményekhez és pitékhez. Ugyanakkor a rebarbara egyre népszerűbbé válik a gasztronómiai körökben is, ahol a séfek új és kreatív módokat találnak arra, hogyan használják fel a növényt különleges fogásokban.

A rebarbara termesztése manapság szerte a világon elterjedt.

A rebarbara (Rheum) jellemzése, rendszertani besorolása

A rebarbara, vagyis a Rheum, egy különleges növény, amelyet főleg a száráért és leveleiért termesztenek és fogyasztanak. Vizsgáljuk meg közelebbről ennek a növénynek a felépítését, megjelenését és méretét, valamint rendszertani besorolását.

A rebarbara egy nagy termetű, lágyszárú évelő növény, amely akár 1,5-2 méter magasra is megnőhet. A szára vastag és húsos, sötétzöld színű, és gyakran elágazódik. A levelek nagyok, hosszúkásak és hullámos szélűek lehetnek. Az alsó levelek hosszú nyelűek, míg a felső levelek a száron ülnek.

A rebarbara virágai kicsik és zöldessárgák. Általában hosszú, fürt szerű virágzatokban helyezkednek el, amelyek magasodnak ki a növény fölé. A virágzás időszaka általában tavasszal következik be, és vonzó látványt nyújt a kertekben.

Rendszertani besorolása szerint a rebarbara a Polygonaceae családba tartozik, amelyhez olyan növények is tartoznak, mint például a keserűfű vagy a keserűgyökér. A Rheum nemzetségben több fajta rebarbara található, beleértve a Rheum rhabarbarumot, amely a leggyakrabban termesztett és fogyasztott fajta.

Fontos megjegyezni, hogy bár a rebarbara levelei és szára ehető és sokoldalúan felhasználható, a növény más részei, például a gyökér és a virágok mérgező anyagokat tartalmazhatnak, ezért ezeket nem ajánlott fogyasztani.

Összességében a rebarbara egy különleges megjelenésű növény, amely a konyhában és a kertekben egyaránt hasznos. A hosszú szára és savanykás íze kiemelkedő jellemzői, amelyeket évezredek óta értékelünk és élvezünk.

Ültetése, szaporítása

A rebarbara ültetése és szaporítása egyszerű és viszonylag könnyen kivitelezhető. Nézzük meg, mikor és hogyan érdemes elvégezni az ültetést, valamint milyen sor- és tőtávolságot érdemes betartani.

A rebarbara ültetésének ideális időpontja a kora tavasz vagy a késő ősz, amikor a talaj már felmelegedett, de még nem fagyott vagy túl nedves. A rebarbara kedveli a napos vagy félárnyékos helyeket, így válasszunk olyan területet, ahol elegendő napfény éri a növényt.

Az ültetés előtt előkészítsük a talajt. A rebarbara jól fejlődik a tápdús, jó vízelvezetéssel rendelkező talajban. Győződjünk meg arról, hogy a talaj jól áteresztő és laza szerkezetű. Távolítsuk el a gyomnövényeket és lazítsuk fel a talajt.

Az ültetést megelőzően válasszunk egészséges és erős rebarbara palántákat. A palánták gyökereit áztassuk be vízbe kb. egy órára, hogy jól hidratálódjanak. Az ültetési sorokat készítsük elő, ahol a rebarbara növekedni fog.

A rebarbara ültetésekor tartsuk be a megfelelő sor- és tőtávolságot. Általában a sorok közötti távolság legyen legalább 90-120 cm, hogy elegendő helyet biztosítson a növekedéshez és a levelek terjeszkedéséhez. A tőtávolság pedig legyen körülbelül 60-90 cm, hogy a növények egymástól megfelelő távolságban legyenek.

Az ültetéskor helyezzük a palántát a földbe úgy, hogy a gyökerek jól elhelyezkedjenek és ne legyenek kitéve a felszínnek. Fedjük be a gyökereket talajjal, majd enyhén tapossuk meg a talajt a növény körül, hogy stabilan álljon.

Az ültetést követően rendszeresen locsoljuk a rebarbara növényeket, különösen a száraz időszakokban. Tartsuk tisztán a környezetüket, távolítsuk el a gyomokat, és ha szükséges, tápláljuk megfelelő műtrágyával.

A rebarbara szaporítása a leggyakrabban osztással történik. Ez azt jelenti, hogy az érett rebarbara növényt kiemeljük a földből, majd az erős, vastag gyökértöveket szétválasztjuk. Minden egyes leválasztott részt úgy ültessük vissza a talajba, hogy elegendő helyet és távolságot biztosítson a növekedéshez.

Fontos, hogy a rebarbara rendszeres gondozást kapjon. Tartsuk a környezetüket gyommentesített állapotban, mert a gyomok versengenek a tápanyagokért és a vízért. A rendszeres öntözés mellett figyeljünk a megfelelő tápanyagellátásra is. Szerves vagy műtrágyával pótoljuk a hiányzó tápanyagokat, amelyek segítik a növekedést és a termést.

Ne felejtsük el, hogy a rebarbara gyökértartó növény, tehát évente vagy kétévente érdemes megfontolni a gyökértövek elválasztását és az osztást, hogy a növényeknek elegendő helyük legyen a fejlődéshez és optimális eredményeket érjenek el.

Amikor az idő elérkezik a rebarbara betakarítására, válasszuk a megfelelő időpontot. Várjunk, amíg a szárak vastagok és húsosak lesznek. A szárat a tövénél fogva húzzuk le, vagy vágjuk le a föld fölött. Azonban ügyeljünk arra, hogy mindig hagyjunk legalább egy-két szárat a növényen, hogy továbbra is fejlődhessen.

A rebarbara ültetése és gondozása időt és odafigyelést igényel, de megéri a fáradságot. A helyesen ültetett és gondozott rebarbara növények díszíthetik kertünket és táplálhatják családunkat egészséges és ízletes terméseikkel.

A rebarbara (Rheum) termése

A rebarbara (Rheum) termése izgalmas része ennek a növénynek, és a rebarbara számos kulináris alkalmazásában fontos szerepet játszik. Nézzük meg közelebbről a rebarbara termését, amely értékes és sokoldalú lehetőségeket kínál.

A rebarbara termése egy húsos, vöröses színű szár, amelyet általában szárítás előtt vagy frissen használnak fel különféle receptekben. Ez a szár az, amelynek savanykás íze jellemző és amely a rebarbara különlegessé teszi.

A rebarbara termést általában akkor szüretelik, amikor a szárak megfelelő vastagságot és húsosságot érnek el. Az optimális időpont általában a késő tavasztól a nyár elejéig terjed. Fontos azonban megjegyezni, hogy a rebarbara növényeket ültetés után legalább egy évig hagyni kell, hogy megerősödjenek és kifejlődjenek, mielőtt elkezdjük a termést.

A rebarbara termést főként konyhai célokra használják fel. A szárat általában szeletekre vágják vagy aprítják, és számos ételben és italban használják fel. A rebarbara híres desszertek, például sütemények, piték és krémek alapanyaga. Az intenzív, savanykás íze kiválóan párosítható édes és sós ételekkel egyaránt, és érdekes dimenziót adhat az ízvilágnak.

A rebarbara termését nemcsak frissen, hanem tartósítva is felhasználhatjuk. Sokan kedvelik a rebarbara lekvárt vagy kompótot, amelyet főzve elkészíthetünk. A tartósított rebarbara lehetővé teszi, hogy hosszabb ideig élvezhessük a rebarbara ízét és tápanyagait, és készletezzünk a téli hónapokra is.

Fontos megjegyezni, hogy a rebarbara termése csak a növény szárára korlátozódik, mivel más részei, például a levelek és a gyökér, mérgező anyagokat tartalmazhatnak. Ezeket a részeket nem ajánlott fogyasztani.

Összességében a rebarbara termése egy értékes és sokoldalú összetevő a konyhában. A szárak savanykás íze és különleges textúrája lehetővé teszi, hogy számos ízletes és izgalmas ételt készítsünk vele.

A rebarbara (Rheum) gondozása

A rebarbara (Rheum) gondozása fontos lépés annak érdekében, hogy egészséges és termékeny növényeket neveljünk ki. Nézzük meg, hogyan gondoskodhatunk megfelelően a rebarbara növényekről, hogy a lehető legjobb eredményeket érjük el.

A rebarbara szereti a napos vagy félárnyékos helyeket, így válasszunk olyan területet, ahol elegendő napfény éri a növényt. A talajt előkészítés előtt tisztítsuk meg a gyomoktól és lazítsuk fel a talajt. A rebarbara tápanyagdús, jó vízelvezetéssel rendelkező talajban fejlődik a legjobban. Győződjünk meg arról, hogy a talaj jól áteresztő és laza szerkezetű.

Az öntözés kulcsfontosságú a rebarbara gondozásában. A növényeket rendszeresen öntözzük, különösen a száraz időszakokban, hogy a talaj nedvességtartalma megfelelő legyen. Azonban ügyeljünk arra, hogy ne áztassuk túl a növényeket, mivel a víz állandó áztatása károsíthatja a gyökérrendszert.

A rebarbara növényeket évente vagy kétévente érdemes osztani, hogy megőrizzük az egészségüket és biztosítsuk a növekedésükhöz szükséges helyet. Az osztás során a gyökértöveket óvatosan válasszuk szét, és ültessük el őket megfelelő távolságra egymástól. Ez segít a növényeknek elkerülni a túlzsúfoltságot és a tápanyaghiányt.

A rebarbara gondozásában a gyommentesítés is fontos szerepet játszik. Tartsuk a környezetüket tisztán a gyomoktól, hogy a rebarbara növények megfelelő tápanyaghoz és vízhez jussanak, és ne kelljen versenyezniük más növényekkel.

A tápanyagellátásra is ügyeljünk. A rebarbara igényelhet táplálást, hogy megfelelően fejlődjön és bőséges termést hozzon. Alkalmazzunk szerves vagy műtrágyát a növények körül, és kövessük az adagolási utasításokat.

Ne felejtsük el, hogy a rebarbara növényeket érett állapotban szüreteljük. Várjunk, amíg a szárak megfelelő vastagságot és húsosságot eléri a növény.

A rebarbara (Rheum) begyűjtése, tárolása

A rebarbara (Rheum) begyűjtése és tárolása fontos lépés a frissesség és az íz megőrzése érdekében. Nézzük meg, hogyan végezhetjük el helyesen a rebarbara begyűjtését és tárolását, hogy hosszabb ideig élvezhessük ezt a finom növényt.

A rebarbara begyűjtésekor fontos megválasztani az optimális időpontot. Várjunk, amíg a szárak megfelelő vastagságot és húsosságot érnek el, de ne hagyjuk túl sokáig a növényen, mert akkor a szárak fásodni kezdenek. Az optimális időpont általában a késő tavasztól a nyár elejéig terjed.

A begyűjtés során a szárat a tövénél fogva húzzuk le vagy vágjuk le a föld fölött. Ügyeljünk arra, hogy mindig hagyjunk legalább egy-két szárat a növényen, hogy továbbra is fejlődhessen és termelhessen. Ezzel gondoskodunk arról, hogy a rebarbara növény továbbra is egészséges maradjon és jövőbeni termést hozzon.

Miután begyűjtöttük a rebarbara szárakat, a tárolásra kell gondolnunk. Az első lépés az alapos tisztítás. Mossuk le alaposan a rebarbara szárakat, hogy eltávolítsuk a földet és a szennyeződéseket. Ezután vághatjuk le a szárokat kívánt hosszúságú darabokra, amelyeket könnyebben tárolhatunk.

A rebarbara szárakat legjobb hűtőszekrényben tárolni. Tekercseljük be őket nedves papírtörlőbe vagy tegyük őket műanyag zacskóba, majd helyezzük a hűtőszekrény alsó részébe. A hideg és nedves környezet segít megőrizni a frissességüket és megakadályozza a kiszáradást.

A rebarbara szárakat általában néhány hétig eltarthatjuk a hűtőszekrényben. Azonban fontos megjegyezni, hogy minél frissebbek, annál ízletesebbek és táplálóbbak maradnak, így érdemes minél hamarabb felhasználni őket.

Amennyiben hosszabb távú tárolást tervezünk, a rebarbara szárakat fagyasztva is megőrizhetjük. Vágjuk fel kívánt méretű darabokra, majd helyezzük őket légmentesen lezárt műanyag zacskókba.

A rebarbara (Rheum) felhasználása

A rebarbara (Rheum) számos részét felhasználják a kulináris világban, és széles körben használják a különféle receptekben. Ismerjük meg, hogy mely részeit és hol használják fel leggyakrabban.

1. Szár: A rebarbara szárát használják fel leginkább. Ez a része a növénynek húsos és savanykás ízű. Gyakran szeletelve vagy darabolva használják süteményekben, pitékben és krémekben. Az intenzív íze egyedi karaktert ad az ételeknek, és tökéletes kontrasztot képezhet az édességekhez vagy a sós fogásokhoz.
2. Levél: Bár a rebarbara levelei kevésbé elterjedtek az ételkészítésben, néhány receptben használják fel. Például néhány konyhaművész salátáknak, savanyúságoknak vagy szószoknak ad hozzáadott ízt és textúrát a rebarbara levelek használatával.

Fontos megjegyezni, hogy a rebarbara más részei, mint például a gyökér vagy a virágok, általában nem alkalmasak az emberi fogyasztásra, mivel mérgező anyagokat tartalmazhatnak. Ezért ezeket a részeket nem szokás felhasználni kulináris célokra.

Fontos megemlíteni, hogy a rebarbara fogyasztása előtt mindig figyelmesen tájékozódjunk és győződjünk meg arról, hogy az elkészített ételek biztonságosak és megfelelőek-e az adott célra.

Összességében a rebarbara szára a leggyakrabban felhasznált része a konyhában. Egyedi savanykás íze lehetővé teszi, hogy ízletes desszerteket, süteményeket és egyéb kulináris alkotásokat készítsünk vele. Érdemes kreatívan kísérletezni a rebarbara felhasználásával, és felfedezni a különleges ízharmóniákat, amelyeket ez a növény kínál.

A rebarbara (Rheum) teleltetése

A rebarbara (Rheum) teleltetése fontos része a növény gondozásának, különösen hideg éghajlatú területeken. Nézzük meg, hogyan gondoskodhatunk a rebarbara megfelelő teleltetéséről, hogy az a következő évben is egészségesen fejlődjön.

A rebarbara természetesen elviseli a hidegebb időjárást és áttelel a talajban. Azonban fagyos vagy hosszan tartó hideg időszakokban segítséget és védelmet nyújthatunk a növénynek.

Az első lépés a rebarbara előkészítése a teleltetésre a növényi anyagok visszavágásával. A késő ősszel, amikor a növények már megfelelően elhalmoztak, vághatjuk vissza a hervadó leveleket és szárakat. Hagyjunk megfelelő hosszúságot a növényen, hogy a rebarbara visszahúzhassa az energiákat a gyökérzetébe a téli időszakban.

A rebarbara védelme érdekében a talaj körülötte rétegelt szerves anyaggal, például komposzttal vagy szalmával takarhatjuk be. Ez segít megtartani a talaj hőmérsékletét és védelmet nyújt a hideg ellen.

Ha a téli hideg rendkívül szigorú, akkor érdemes fontolóra venni a rebarbara szigetelését is. Tekerjünk köré fagyálló anyagot, például kerti fóliát vagy kerti takarót, hogy extra védelmet nyújtsunk a hideg és a fagy ellen.

Fontos megjegyezni, hogy a rebarbara ellenálló növény, és természetes módon képes átvészelni a hideg időszakokat. Azonban az extra gondoskodás és védelem biztosítása segít a növénynek a legjobb állapotban maradni és jól regenerálódni a tavaszi növekedésre.

A rebarbara teleltetése mellett fontos figyelembe venni a helyi éghajlati viszonyokat és a rebarbara fajtáját. Minden esetben érdemes utánajárni, hogy a választott fajta milyen hidegálló és milyen gondozást igényel a téli időszakban.

A megfelelő teleltetési gyakorlatok betartásával segíthetünk a rebarbara növényeknek átvészelni a hideg hónapokat, hogy a következő szezonban is büszkén növekedjenek és termékenyekek legyenek.

Ismertebb betegségei, kártevői

A rebarbara (Rheum) mint más növények, számos betegség és kártevő veszélyének is ki van téve. Ismerjük meg néhány ismertebb betegségét és kártevőjét, amelyekkel a rebarbara növények szembesülhetnek.

1. Gombák (Rheumellus species): Ez egy gyakori gombafajta, amely a rebarbara levelein okoz elváltozásokat. A gombafertőzés következtében a levelek foltossá, rozsdásá vagy elszíneződötté válhatnak. A megelőzés érdekében a fertőzött részeket célszerű időben eltávolítani és megfelelő szellőzést biztosítani a növény körül.
2. Rebarbararozsda (Puccinia recondita): Ez a gombabetegség szintén a leveleken jelentkezik, különösen nedves időjárási körülmények között. A fertőzés következtében a levelekön sárgásbarna foltok és púposodások alakulnak ki. A betegség terjedésének megakadályozása érdekében célszerű a fertőzött részeket eltávolítani, és szellőzést biztosítani a növény körül.
3. Rebarbara kocsányatka (Acalitus rheum): Ez a kártevő apró atkák formájában jelenik meg a rebarbara növényeken. Az atkák a növény kocsányán és a levelek alján táplálkoznak, ami sárguláshoz, száradáshoz és rosszabb esetben a növény pusztulásához vezethet. A kártevő kezelésére permetezés vagy rovarirtó szerek használata javasolt.
4. Rebarbara levéltetű (Rheumaphis variabilis): Ez a kártevő apró levéltetvek formájában megjelenhet a rebarbara növényeken. A levéltetvek táplálkozása gyengítheti a növényt, és a leveleken tapadó mézharmat miatt gombás fertőzések is előfordulhatnak. A levéltetvek elleni védekezésre permetezés vagy természetes ellenségeik, például a katicabogarak bevetése ajánlott.

Fontos megjegyezni, hogy a megelőzés és a rendszeres figyelem fontos a rebarbara betegségek és kártevők kezelésében.

Élettani hatása a szervezetre

A rebarbara (Rheum) nemcsak ízletes és sokoldalú kulináris összetevő, hanem számos élettani hatása is ismert. Ismerjük meg, hogyan befolyásolhatja a rebarbara a szervezetünket és egészségünket.

1. Antioxidánsok: A rebarbara gazdag antioxidánsokban, mint például a C-vitamin, a kvercetin és az antociáninok. Az antioxidánsok segítenek semlegesíteni a szabad gyököket, amelyek a sejtek károsodásáért felelősek, és hozzájárulnak az egészséges sejtek védelméhez.
2. Gyulladáscsökkentő hatás: A rebarbara tartalmazhat gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkező vegyületeket, amelyek segíthetnek csökkenteni a gyulladásos folyamatokat a szervezetben. Ez fontos lehet az egészséges ízületek fenntartásában és az általános gyulladásos betegségek megelőzésében.
3. Gyomorproblémák kezelése: A rebarbara hagyományosan használják gyomorproblémák, például gyomorégés, puffadás és emésztési problémák enyhítésére. A növény savanykás íze serkentheti a gyomorsav termelését, ami elősegítheti az emésztést és a gyomor nyugalmát.
4. Vizelethajtó hatás: A rebarbara vizelethajtó hatású lehet, ami segít a szervezetben felgyülemlett felesleges folyadék és toxinok eltávolításában. Ez hasznos lehet a vese egészségének fenntartásában és a vizeletrendszer tisztításában.

Fontos megjegyezni, hogy a rebarbara fogyasztásának egyedi hatásai lehetnek, és az egyéni reakciók változhatnak. Mindig fontos az egészséges étrend és életmód fenntartása, és a rebarbara fogyasztása esetén is figyeljünk a mértékletességre.

Tekintsük a rebarbara fogyasztását kiegészítő módon a változatos és kiegyensúlyozott étrend részeként. Konzultáljunk orvosunkkal vagy táplálkozási szakemberrel, ha kérdéseink vagy speciális egészségügyi problémáink vannak a rebarbara fogyasztásával kapcsolatban.

Vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek, kalóriatartalma

Rebarbara (Rheum)

Fontos megjegyzés: A tápanyagértékek tájékoztató jellegűek és változhatnak a rebarbara változatától, érettségétől és termesztési körülményeitől függően.

A rebarbara alacsony kalóriatartalommal rendelkezik, így ideális választás lehet a fogyókúrázók vagy a kalóriabevitelüket figyelők számára. Gazdag C-vitaminban és ásványi anyagokban, mint például a kálium és a kalcium, amelyek hozzájárulhatnak az egészséges immunrendszer, az izom- és csontrendszer támogatásához.

Ahhoz, hogy teljes körű tájékoztatást kapjunk a rebarbara tápanyagértékeiről, mindig érdemes ellenőrizni a friss termékek vagy specifikus termékek címkéjét, valamint konzultálni táplálkozási szakemberrel a személyre szabott táplálkozási igényekhez.

Érdekességek róla

A rebarbara (Rheum) egy rendkívül érdekes növény, amelynek számos érdekessége van. Ismerjük meg néhány izgalmas tényt a rebarbaráról!

1. Történelmi gyógynövény: A rebarbara már évszázadok óta használatos gyógynövényként. Régóta ismert, hogy a rebarbara különböző egészségügyi problémák enyhítésére használható, például gyomorproblémák, emésztési zavarok és gyulladások kezelésére.
2. Kulináris sokoldalúság: A rebarbara számos kulináris alkalmazásban szerepel. Savanykás íze és jellegzetes textúrája kiválóan passzol édes és sós ételekhez egyaránt. Desszertekben, például süteményekben, pitékben és krémekben gyakran felhasználják, de akár szószokban, salátákban vagy kompótokban is remek ízt adhat.
3. Színpompás növény: A rebarbara növény gyönyörű és színpompás megjelenéssel rendelkezik. A nagy, díszes levelek és a húsos, vörös vagy zöld szárok látványa szemet gyönyörködtető. Ez a növény akár a kert díszítésére is felhasználható.
4. Alacsony kalóriatartalom: A rebarbara alacsony kalóriatartalmú növény, ami azt jelenti, hogy ideális választás lehet azoknak, akik figyelnek a kalóriabevitelükre. Így a rebarbara fogyasztása hozzájárulhat a testsúly kontrollálásához.
5. Érdekes név: A rebarbara név eredetileg latin eredetű és a „rabarbarum” szóból származik, ami az ógörög „rha barbaron” kifejezésből ered. Ez a kifejezés azt jelenti, hogy a rebarbara a „barbár Rha” folyóból, vagyis a mai Volga folyóból származik.

A rebarbara tehát nemcsak ízletes és sokoldalú, hanem számos érdekességgel is rendelkezik. Legyen szó kulináris élvezetről vagy gyógynövényként való felhasználásáról, a rebarbara biztosítja az izgalmas és ízletes élményt.

Ezekben a témákban olvashatsz a kezdő kertésznél:

• Díszkert
• Fűszer és gyógynövények
• Gyümölcs
• Gyümölcs infók
• Kertépítés
• Kerti ötletek
• Kerti virágok
• Kerttervezés
• Konyhakert
• Szobanövény
• Zöldség
• Zöldség infók
• Virág infók
• Szobanövények
• Gyógynövény infó
• Kerti virág infók

Képek: Vistacreata, Pixabay

A rebarbara (Rheum) ültetése, gondozása, teleltetése, betegségei. Minden, amit tudni kell a növényről. Ismerd meg közelebbről.